Új bejegyzés Frissítés

2011.06.16. 18:40 Noncsy

-Szia Pain! - köszöntem a szürke kancának jókedvűen, ő meg felkapta a fejét, és kiváncsian nézett rám. Nem egy túl aktív köszöntés de ez is valami. MEgöleltem a nyakát, és szórakozottan álltam neki a pucolgatásának. Örültem hogy leesett a hó. Bár a hideget nehezen bírtam, a havat annál inkább, főleg azért mert már kiskorom óta az a szórakozásom hogy a hugomat megfürdetem a friss hóban. Mindig hevesen ellenáll, és sikoltozik, meg szitkokat szór rám, de ez viccesebbé teszi. Szerencsétlennel minden évben eljátszom hogy beledobom a hóba és jól be is ásom miközben ő engem próbál ütögetni, és próbál felkelni a földről. Eszembe sem jutott sajnálni, hiszen az év többi napján - különösen mióta bűntársra lelt Renée személyében - engem nem hagy békén.Egyszer csak rutinos lépteket hallottam, Alice nevetését és Renée hangját. Elvigyorodtam. Kiléptem a bokszból, és a lányok felé biccentettem.  -Sziasz..-köszöntem volna de el kellett hajolnom mert Renée hozott be nekem egy hógolyót, és egyből a headshotra pályázott, de szerncsére most nem sikerült eltalálnia. - Gondolhattam volna mitől van ilyen jókedvetek! - vigyorodtam el, Renée meg kicsit csalódottan nézett hogy nem sikerült arcon találnia de azért elmosolyodott Alice meg gonoszul rám vigyorgott. - Mi más hozna fényt a mindennapjainkba? - kérdezte. Megvártam amíg Renée bemegy Xamirához és Shyrakamához, majd felkaptam a Sumer felé igyekvő Alicet, és gyorsan kirohantam vele az istállóból, miközben az beletenyerelt az arcomba, én meg dobtam egyet rajta mire kénytelen volt mindkét kezével a kabátomba kapaszkodni. - ERESSZ EL!!! - kiáltotta vékony hangon, én meg gonoszul felnevettem. - Nincs az az isten hugi! - mondtam majd mikor tovább kiabált ( Először Renée után, meg azt is kiabálta hogy hová menjek meg hogy forduljak fel sűrűbben) kénytelen voltam letenni sajnos a legnagyobb hó közepén. - SSh! Halkabban már megijeszted a lovakat Alice! - mondtam, és a földhöz nyomtam az egyik kezemmel míg a másikkal havaat söpörtem az arcába majd a kabátja alá, meg a nyakába. Csak az volt a baj a hugival hogy nagyon hajlékony volt, igy kicsin múlt hogy fejbe rugdosson. Valaki erősen tarkón dobott hóval, és amikor hátranéztem, akkor Alice is kapcsolt és ő is megdobott.  Gyorsan dobtam egy hógolyót Renée felé, és megfogtam Alice vádliját aki már szökni akart. Visszahúztam, amitől felhúzódott a kabátja és én már késztetést éreztem hogy havat söröpjek a hátára is de tekintettel voltam rá, hogy vagy felfázik vagy tüdőgyulladást kap, amit meg nem szerettem volna, igy csak az arcába kapott egy kis havat mire Renée ujra megdobott, én meg elengedtem Alicet, és megcéloztam Renéet. Ebből egy kissebb harc alakult ki és aztán pár perc múlva zihálva estünk be az istállóajtón. Menet közben összeborzoltam Alice haját, és Pain felé vettem az irányt.  Befejeztem a pucolását, majd a lányok felé néztem. - Ki megyünk lovagolni? - kérdeztem, és mivel beleegyező válaszokat kaptam elmentem a nyergesbe a szerszámokéért, pontosabban csak a kantárért, úgy döntöttem hogy nyereg nélkül megyek ki.  Pain nem vette szivesen a kantárat, de nem ellenkezett. - Bocsi kislány, enélkül még nem érzem biztonságban magam. - paskoltam meg a nyakát, mire ő megrázta a fejét.  Húsz perccel később már a Grand erdő egyik ösvényén léptettünk, a lovak patái alatt ropogott a friss hó, ehez Alice és Renée beszélgetése társult. Csak néha néha szóltam közbe, de amúgy szokásomhoz híven csöndben maradtam.  Egy nagyobb mezőhöz értünk, és messze valami mozgás véltem felfedezni. Pár másodpercre rá esett le hogy őzek keresnek valami élelmet az erdő szélén. Kétségbeesetten kutattam valami után a fejemben amivel elvonhatom Renée és Alice figyelmét mielőtt még észre vennék a három állatot. De elkéstem. -Pszt... Áljj! - mondta halkan Renée én megállitottam Paint Renée meg mellém léptette Samet, Alice ugyanígy tett a másik oldalamra Summerrel. - Shane odanézz őzek! - mondta Alice, Renée meg gúnyosan felszisszent. - Szerintem felesleges mondani neki szerintem már az istállónál tudta hogy itt őzekre lel! - Az igazat megvallva tényleg előbb észrevettem... - mondtam halkan, mire elfolytott kunxogást kaptam válaszul.  - Légyszi fogj nekem egyet bátyó! - kérte megjátszott gyerekes hangon Alice, és megrángatta a kabátom ujját. Ránéztem majd Renéere, és utánna Pain nyakára. Izgatottan kaparta a földet. Átnéztem a mezőn. Voltunk már itt korábban is és tudtam hogy ezen a helyen nincsen gödör a talajban. - Najó a vicc kedvéért... - mondtam halkan, összeszedtem PAin szárait mire az izgatottan táncolni kezdett alattam. - Ne csapjatok zajt! - mondtam, és amikor már pár gyors vágtaugrással otthagytuk őket jutott eszembe hogy ez mennyire olyan volt mintha tényleg őzvadász lennék. Gyorsabb iramra ösztökéltem Paint aki ügyes léptekkel szelte a térdig érő havat. Megrökönyödésemre amikor közel értünk hozzájuk az állatok csak arrébb sétáltak. Hátradőltem és meghúztam a szárat mire Pain torpant, és csúszott egy picit de meg tudott álni. Meglepetten pislogtam az őzekre, aztán leesett. A lovakat már megszokhatták és Pain szaga erőteljesebb volt az enyémnél igy elnyomta azt. Renéékre néztem, akik halkan röhögtek a markukba, valószinüleg ők sem akarták elriasztani őket. Lassú lépésre ösztökéltem Paint, aki közelebb sétált hozzájuk, de persze már az őzeknek is leesett hogy ezzel a lóval valami nincsen rendben és gyorsan kereket oldtak.  Pain a fejét rázta mintha utánuk akart volna menni, én meg meghúztam a szárat, megfordítottam a kancát, és visszafelé tartottam a lányokhoz. Ők már nem türtőztették magukat és hangosan felröhögtek.  - Shane eddig úgy voltam vele hogy talán ha jobb vicc adódik elfelejtem az őzvadászt de ezek után soha nem mosod le magadról!! - mondta Renée miközben alig kapott levegőt a nevetéstől. Én is elnevettem magam. - Jó testvérként ezt fogom a sírkövedre vésetni ha meghalsz! Az őzvadász! - mondta Alice nevetve én meg csak vigyorogv ráztam a fejem.  - Legközelebb tényleg megpróbálom elkapni az egyiket! - poénkodtam már magamon és tovább indultunk. Két óra múlva már az istállónál álltunk és jókedvűen csúsztam le Pain hátáról, akinek kicsit megizzadt a nyaka, úgyhogy bevittem, és beállitottam a lómosóba. Langyos vízzel alaposan lemostam ami amúgy is ráfért, kimostam a sebeit, majd lehúztam a vizet a szőréből, kicsit áttöröltem egy ronggyal az egész lovat és feltettem rá a lótakarót, eléggé féltem hogy meg fog fázni.  Visszavezettem a bokszba, ő meg elégedetten ment az itatójához. Egy vasvillával gyorsan kihordtam a használt szalmát és a trágyát, egy kevés uj almot vittem a helyébe és összeforgattam. Végezetül Pain megkapta a vacsoráját, aminek elégedetten esett neki. Megsimogattam a nyakát ami már csak kicsit volt nyírkos, ő meg felemelte a fejét, az arcomba fújt és folytatta az evést. Válasz:   + 18 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.06.13. 16:15 Noncsy

A reggelem "jól" indult, hiszen amikor sietve léptem ki az ajtómon a lábam beakadt valamibe és akkorát borultam hogy majdnem lefejeltem a szemközti falat. Felpattantam és hátranéztem a két lányra akik a legtöbb fejfájást hozták a napjaimba: Renée és Alice. Ugy nevettek rajtam, hogy kiejtették a kezükből a zsinórt amit az ajtó elé tartottak, Alice szinte fetrengett, Renée meg a falat csapkodta. - Gondolom muszály volt. - tettem keresztbe magam előtt a karomat, és nem birtam egy halvány mosoly eleresztése nélkül, elképzeltem milyen arcot vághattam, és valószinüleg az megfizethetetle boldogságot hozott a hgom és barátnője életébe. Alice feltápászkodott a földről, és még mindig nevetve belebokszolt a karomba, Renée meg felém villantott egy gonosz vigyort és a falnak támaszkodva felhúzta magát. - Legközelebb légy óvatosabb Parker... - mondta sejtelmesen én meg becsuktam az ajtómat, és egy biccentéssel elköszönve otthagytam a lányokat. Poénosak voltak, én is viccesnek találtam csak néha fárasztó volt, ráadásul az ilyesmiket naponta ötször hatszor eljátszák, igy sajnos sosem unatkozom. Painhez rohantam, odaadtam neki a reggelijét, és amig ő boldogan ropogtatta azt addig nekiálltam alaposan letisztítani. Szerettem olyankor pucolni amikor evett mert olyankor nem igazán mozgott de amgy, meg nem bír megállni egy helyben. Először a vakaróval jól átdörzsöltem a szőrét majd a puhább kefét húztam át rajta. Amkor már megfelelőnek találtam kivezettem a legelőre, ő meg persze alig várta hogy elengedjem, majdnem kitépte a karomat miközben odafelé sétáltunk. Vigyorogva néztam ahogy hatalmasakat rúg a levegőbe, aztán miután ellenőriztem jól bezártam e a kaput elindultam vissza az istállóba. Nekiálltam a boksz kitakarításának. Igazából, nekiállni nehéz az ilyesminek, utánna szinte jókedvvel végzi az ember. Kihordtam az összepiszkolt szalmát, és ujat hordtam be helyette, majd amikor végeztem megkönnyebbülve tettem le a villát, és indultam ki a legelőre. Pain szórakozását lelte abban hogy minden zörrenéskor halálra ijedve rohan két kört, majd a sáros földet vizslatja, hátha talál valami legelgetni valót. Mókás állatnak találtam, aranyosan viselkedett. Miközben a legelő kerítésén támaszkodtam, eszembe jutott, hogy a vizsga után beszélni is lehet majd a lóval. Ehez a dologhoz nem voltam túl nyitott, nem tudtam elképzelni hogy hogyan lehetséges ez. Egy fél óra múlva Pain odalépett hozzám dobbantott egyet és a vállamnak nyomta az orrát. Meg akartam simogatni a fejét de ijedten lépett hátra. Elmosolyodtam, és lassan kinyujtottam felé a kezem. Megszagolta, majd valamit figyelni kezdett a távolban. Megsimogattam a nyakát, majd átbujtam a keritésen. A nyakába akasztottam egy kötelet és visszavezettem a bokszába. A lába a hasa és az oldala is sáros lett, ugyhogy sóhajtottam egyet, és Painre néztem, aki valami étel után . Hogy tud folyton ilyen mocskos lenni? A tekintetem a tollra tévedt. Végigsimítottam a vörös tollat. ÉReztem hogy vibrál az energiától, érdekes volt. De ez az energia elég ahoz hogy beszélni lehessen egy lóval? Sok mindenben hittem, de ezzel kapcsolatban kicsit szkeptikus voltam. Megvártam hogy a sár rászáradjon Pain szőréra és onnantól kezdve már könnyű volt levakarni róla. Illetve könnyű lett volna ha nem mocorog egyfolytában. De amikor végre sikerült az összes sarat leszedni a szőréről, bezzeg teljesen nyugodtan állt hogy gyönyörködhössek a munkámban. Elvigyorodtam és megpaskoltam a nyakát. Válasz:   + 12 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.26. 21:41 Noncsy

Álmosan másztam le reggelizni, aztán mentem ki az istállóba. Painre néztem. Szegény elég rosszul nézett ki. Beléptem hozzá a tisztító felszerelésemmel, és nekiálltam alaposan kitisztitani a szőrét, de vigyáznom kellett a sebek miatt. Jó fél órába telt, mire végeztem a ló fél oldalával, ami még igy sem volt kész, hiszen a sebeket is ki kell tisztítani, de ugy gondoltam hogy azt hagyom utoljára ha már maga a ló tiszta.  Renée könyökölt a bokszajtóra, én meg halványan elmosolyodtam. - Mizu? - kérdeztem, és közben folytattam Pain tisztítását.  - Kezd tényleg lónak kinézni a lovad. Eddig azthittem hogy egy őz. Egy naagy őz! - ÉN meg azthittem hogy a találkozásunk utáni öt másodpercben nem lesz benne az őz szó. Csalódnom kellett. - Óh nagyon sajnállak - mondta érzéketlenül Renée én meg vigyorogva megráztam a fejem.  - Amugy ujjabb rekordot döntöttél. - Legközelebb így fogok rádköszönni. Na szevasz! - köszönt el a lány én meg a fél szemöldökömet felvonva néztem utánna, majd Painhez fordultam. A sztorit az őzzel, sosem mosom le magamról, még csoda hogy a sövénybúvár becenév nem maradt meg annyira Renée emlékezetében, pedig sajnos sok mindenre tud emlékezni. Amikor Pain szőrét átkeféltem, egy nedves szivaccsal probálkoztam a sebeit kimosni, hogy aztán, tisztán vihessem kivizsgálásra. A kanca nagyon sunyított rám amikor a sebeihez értem ugyhogy próbátam elvonni valamivel a figyelmét de nem jártam sikerrel. Nem tudtam hogyan értessem meg vele hogy csak segíteni akarok. végül, Pain beadta a derakát, vagyis megnyugtattam, és ugy próbáltam tisztítgatni, bár tudtam úgyis észreveszi, valószinüleg rájött hogy a hűvös víz jót tesz majd a karcolásainak. Legrosszabbul a bal válla és a balhátsó lába nézett ki, és az oldalán lévő kissebb karmolásokból itélve úgy gondoltam, hogy megcsúszhatott valahol a hegyekben. Felkantároztam, és futószárat füztem Pain zablájába. Úgy döntöttem gyorsan lemozgatom, nem akartam ráülni és sokat terhelni a lábát, igy láttam a legjobbnak, ha pihentetem kicsit lovaglás ügyileg. A kanca szépen mozgott, annak ellenére hogy kicsit húzta a lábát. Nagyon büszke voltam, hogy egy ilyen szép lovat osztott ki nekem Angeli. Miután bevittem még sürgőlködtem körülötte kisit aztán megsimogattam a nyakát. Rám nézett pár másodpercig aztán arrébb lépett a szénájához. Elmosolyodtam. Alig vártam hogy kialakuljon köztünk a kapcsolat ami ló és gazdája között meg kell, hogy legyen. Válasz:   + 10 pont Jóváírtuk a pontokat!

[3-1]